Telitalálat volt Szabó Magda Az a szép fényes nap című darabjának tévéváltozatát műsorra tűzni augusztus 20-án. A dráma a Vajk-István átmenet egyetlen napjába sűríti a magyar múlt, jelen és jövő művészi elemzését.
Bár Géza fejedelem családjának férfiszereplői vesznek benne részt, nem szokványos családi kör ez: Géza a cselekmény első percében már gyilkol. Megöli a sámánt, aki foggal-körömmel ellenzi a kereszténység felvételét. Vajk (akit, mint tudjuk, István néven másnap Asztrik apát ken majd fel a trónra) helyesli az akadékoskodó vallási vezető likvidálását, mint mondja, magasabb szempont érdekében meg kellett őt fosztani az életétől. A kétórás darab során sorra fosztatnak meg életüktől mindazok, akikkel az a szép fényes nap nem jöhetne létre, azaz akik szembeszállnak az életmódreformmal, a magyarság nyugati keresztény mintára történő átalakításával és letelepítésével.
Az a szép fényes nap egyben a várban segédkező szabad magyar lány szájából többször is felhangzó szép pogány ének szövege, Szabó Magda zseniális találékonysággal emeli szimbólummá ezt a kettősséget. A magyarság válaszúthoz ért. Az augsburgi döntő vereség óta nem indított rablóhadjáratot Nyugat ellen, Géza tisztában van vele, hogy a határon figyelő egyesült európai hadak az első gyanús megmozdulásra teljes megsemmisítéssel válaszolnak. Nincs más választás, mint beilleszkedni, legalábbis színleg. Géza reálpolitikus, a túlélés érdekében kész átmenetileg legszebb hagyományaiktól megfosztani a magyarokat, külföldi papokat és idegen lovagi értékrendet ültetni a nyakukra, szigorúan betiltani a számára is kedves szokásokat.
Vajk anyai nagyapja, Gyula erről hallani sem akar. Néhai bizánci követként, majd önjelölt, ám mellőzött tanácsadóként a múltba menekül, a vad harcos Böngével múlatja az időt, pogány dalokat énekelve, Burgundi Henriket gyalázva, rendkívül kínosan veszélyeztetve a másnapi ceremóniát. Csak idő kérdése, hogy Bönge mikor némul el. Géza nagy ötletként szerepet kínál az öreg Gyulának: mivel kiválóan reprezentál, Vajk keresztelője alkalmából vegye fel egykori görög ruháját, és sejtelmesen mosolyogva késztesse óvatosságra Róma képviselőit, jelezve, hogy a magyarok nem egyszerűen csak behódolnak, hanem egy lehetséges bizánci szövetséget is talonban tartanak. Ez a mindenkori harmadik út embrionális változata.
Szabó Magda karakterei telitalálatok. Géza okos, de féktelenül durva, és a magyarság javának szolgálatával párhuzamosan a fia szekerét is tolja, előrevetítve, hogy az ősi jog alapján fejedelemségvárományos Koppánynak itt már nem lesz keresnivalója. Istvánnal a keresztény nyugati szokásjog, az elsőszülöttség elve lép érvénybe. Géza lelkében ugyanakkor kettősség dúl. A darab elején megölt sámán az ő nevelője volt, a betiltott pogányság a szívének kedves vallás, a nyugati hadjáratok mára szalonképtelen emléke a vitézi ifjúságot idézi. Mindezt eltapossa a jövő érdekében, de nehéz szívvel teszi.
István, aki Rómában nevelkedett, és aki már-már fantáziátlanul követi nevelője, Deodátusz tanácsait kulturális idegenként készül leigázni az övéit. Számára a kereszténység nem praktikus megfontolás, nem álca, hanem belső értékrend. Békésen szigorú uralkodói alkat, ellentmondást nem tűr, és jaj annak, aki ellenszegül. Megkeresztelkedése előestéjén világossá teszi az utókor számára, hogy nem viccel.
Gyula sértett, mellőzött ember, aki szívesen fürdene bizánci sikereinek dicsfényében, ha hagynák. Addig is a vérnősző, hasfelmetsző múltba menekül. A felkínált szerepet elfogadja, vesztére: Böngével együtt, akarata ellenére tanúja lesz annak, hogy Bajor Henrik követe Gizella kezét kínálja Vajknak, hogy a két ellenséges nép megbéküljön. Ezen Gyula és Bönge is felháborodik, de Bönge ki is fecsegné a hallottakat. Gyulának nincs más választása, mint 15 perc hírnév reményében megölni legjobb barátját. Vajk kisvártatva visszavonja Géza ötletét, és Gyula visszahull a feledés homályába, "ahol már Bönge sincs". Ő a mindenkori stréber magyar, aki a trendi stílt majmolva felfelé nyal, lefelé tapos, az elfogadottság üres álmát kergetvén elveszejtve magát és társait.
Bönge a nők és csecsemők gyilkolására büszke barom, aki egyben a dráma legkövetkezetesebb, legjellemesebb szereplője. Az augsburgi vereség egykori hírhozója, büntetésből levágták az orrát, csonka arca csonka értékrendet takar. Hajszálgyökeres, rögvalóban élő, véreire büszke magyar, egyenes, nemes, nem köpönyegforgató -- csak éppen emberileg vállalhatatlan szörnyeteg. Ő a mindenkori hagyományhű szélsőséges, aki két balkézzel választja meg, mit szeret és mit utál, vállalhatatlan helyzetbe kényszerítve nemzettársait.
Géza a darab végén, lefekvés előtt feltárja fia számára a nagy tervet. Vajk feladata, hogy egy-két generációra pacifikálja népét és a kiirtására készülő nyugatot, elsajátítsa a nyugati harcmodort, majd amikor a nép megerősödött, újra lerohanja őket fiaival, unokáival, és bosszút álljon az addigi "sérelmekért". Géza ezzel politikai síkra emelné hagyományos hadviselésünk legelmésebb fogását, miszerint a harcosok visszavonulást színlelnek, majd az üldözésükre siető ellenséget két oldalról ollóba fogják, és úgy győzik le. A fejedelem fejében már kész a színlelt politikai visszavonulást követő dicsőséges visszatérés terve -- csak éppen Vajk is kell hozzá. Vajk azonban lélekben már István, így világossá teszi, hogy itt bizony keresztény Magyarország lesz és punktum. Nincs semmi de, semmi ellenben, nincs kompromisszum. Mi tagadás, Géza több csibészséget várt a gyerektől, kissé csalódottan tér nyugovóra. Bár a változások nélkülözhetetlen előkészítője, még ő sem érti az új idők szavát, el sem tudja képzelni, hogy néhány generáción belül népe visszavonhatatlanul európai lesz.
Szabó Magda pergően modern nyelvezetű drámája sorskérdéseink átgondolására késztet, a műsorszerkesztők keresve sem találhattak volna alkalmasabb művet a nemzeti ünnepre.
Utolsó kommentek