Párbeszéd közügyekről

Szólj hozzá! Konstruktív, higgadt bal-jobb-centrum eszmecsere közügyekről, stratégiai kérdésekről, jövőképekről - tabuk és gumicsontok nélkül

Utolsó kommentek

  • Vértes László: @KZS: "Mindenki mondja akkor a magáét." Egyetértek, ilyen a valódi demokrácia, a hatásosabb érvek... (2013.06.03. 11:06) Az USA és a kereszténység
  • KZS: Mindenki mondja akkor a magáét. A két említett szabadelvű demokráciát három vonás jellemzi. Többé-... (2013.06.02. 10:22) Az USA és a kereszténység
  • Vértes László: @KZS: "minden szabadelvű demokrácia, már ha van szerinted olyasmi" Az amerikai és a francia demok... (2013.06.02. 09:57) Az USA és a kereszténység
  • KZS: @Vértes László: Értem, és tiszteletben tartom, hogy ez a te másoknak nem ártó véleményed. Kicsit p... (2013.06.01. 21:22) Az USA és a kereszténység
  • Vértes László: @KZS: "Olyan polgárok állama (önkormányzata), akik nem szolgái senkinek és egyenrangúak egymással,... (2013.06.01. 19:49) Az USA és a kereszténység
  • Utolsó 20

Címkék

2012.08.26. 12:13 Vértes László

Az USA és a kereszténység

Augusztus 20. kapcsán újra fellángolt a vita Magyarország keresztény gyökereiről. Nehéz vitatni, hogy I. István király keresztény magyar királyságot hagyott az utókorra, ám demokratikusan felvethető a kérdés, vajon mennyire korszerű vagy korszerűtlen egy 21. századi demokráciát keresztény államnak nevezni.

A kérdés megválaszolásához érdemes a világméretekben irányadó amerikai demokrácia példáján megvizsgálni, mit tartanak ott a keresztény gyökerekről (helyesebben: keresztyén gyökerekről, hiszen protestáns többségű országról van szó). Az alábbi, James Watkins amerikai keresztény újságíró által készített összeállítás (angol eredetiben: http://www.jameswatkins.com/foundingfathers.htm) egyértelmű választ ad a következőkre: 1. állítható-e az USA tekintélyére hivatkozva, hogy a hit, vallás, kereszténység/keresztyénség nem való a közéletbe? 2. aki így érvel, az csupán a magánvéleményét hangoztatja, vagy hivatalos tekintély(ek)re is támaszkodhat? 3. körvonalazható-e valamiféle amerikai demokratikus "kánon" az alapító atyák álláspontja alapján, és ha igen, mi lenne e szerint a hit, a keresztyénség, a nagy egyházak, a kis felekezetek és az egyéni Jézus-értelmezések helye, szerepe a demokráciában?

 

Igaz vagy hamis: az Egyesült Államok alapító atyái keresztyének/keresztények voltak, akik istenes elveken alapuló kormányt hoztak létre?

    A válasz összetett. A "revizionista baloldal" szeretné őket világivá tenni, a "vallásos jobboldal" pedig szeretné őket szent életűként ábrázolni. Nézzük meg, miben hittek a jelentősebb alapító atyák ... saját szavaik tanúsága szerint.

    ...

John Adams

A második elnök (vagy a tizedik, ha John Hansont tekintjük az elsőnek) így írt Thomas Jeffersonnak 1813. június 28-án:

    "Az alapító atyák általános elvei, melyek mentén a függetlenséget kivívták, a keresztyénség általános elvei. ... Megvallom, hogy akkor és most is hittem, hiszem, hogy ezen keresztyén elvek örökkévalók és megváltoztathatatlanok, mint Isten léte és tulajdonságai; valamint hogy a szabadságelvek megváltoztathatatlanok, akár az emberi természet."

    Ezzel ellentétben Adamstől gyakran idézik a következőt: "Ez lenne minden világok legjobbika, ha nem lenne benne vallás!" Íme a teljes idézet, amely egy 1817. április 19-én kelt, Thomas Jeffersonhoz írt levélből származik:

    "Utóbbi olvasmányaim során hússzor is már-már felkiáltottam, hogy 'Ez lenne minden világok legjobbika, ha egyáltalán nem lenne vallás!!!' Ám e felkiáltással ugyanolyan fanatikussá válnék, mint Bryant vagy Cleverly. Vallás nélkül világunk olyan hely lenne, amelyről jól nevelt társaságban nem illik beszélni, vagyis pokol."

    Unitáriusként Adams határozottan elutasította az örök büntetés elvét, hite szerint végül mindenki a mennybe jut. (Számos unitárius elutasítja a szentháromságot, és legtöbbjük valamennyi vallást a hit érvényes kifejeződésének tartja.) Jó unitáriusként Adams természetesen nyitott volt Krisztus tanítására.

    "Jézus a megtestesült jó akarat, példa minden ember számára. ... A keresztyén vallást ősi tisztaságában és egyszerűségében immár több mint hatvan éve élem. A józan ész, az egyenlőség és a szeretet vallása ez; a fej és a szív vallása." (Levél F.A. Van Der Kemphez, 1816. december 27.)

    Adams elnöksége alatt ratifikálta a Szenátus az 1797-es, Tripolival kötött Béke és barátság egyezményt, melynek XI. cikkében az áll, hogy "az Amerikai Egyesült Államok kormánya semmilyen értelemben nem a keresztyén vallásra alapíttatott." Egyesek szerint ez corpus delicti, ékes bizonyíték, hogy Amerika nem keresztyén nemzetként jött létre, míg mások szerint ez csak egy muszlim nemzetnek tett, gesztusértékű engedmény (nyolc évvel később újratárgyalták az egyezményt, és a XI. cikket törölték a szövegből).

    Samuel Adams

Samuel Adams szervezte a bostoni teadélutánt, Massachusetts állam kormányzója, a még csak 13 államot tömörítő "kontinentális" Kongresszus képviselője, továbbá a Függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója volt.

1772-es, A gyarmatiak jogai című művében Adams így ír:

    "II. A gyarmatiak keresztényként élvezett jogai

    A szabadsághoz fűződő jog a Mindenható ajándéka. ... A gyarmatiak keresztyénként élvezett jogait akkor érthetjük meg legjobban ... ha elolvassuk és alaposan áttanulmányozzuk a Nagy Törvényadónak és a Keresztyén Egyház Fejének rendelkezéseit, melyek világosan leírattak és elrendeltettek az Újszövetségben."

    Végrendeletében így fogalmaz:

    "Mindenek előtt a Mindenhatónak ajánlom lelkem, akitől kaptam, testemet pedig a pornak adom, Jézus érdemei által remélve bűneim bocsánatát."

    Benjamin Franklin

Önéletrajzában Franklin "mindenestől deistának" nevezi magát: "A buzgón vallásosak elborzadva vallástalannak vagy ateistának kezdtek tekinteni."

Egy deista mű szerint a deista "Hisz Isten vagy egy legfelsőbb lény létében, de tagadja a kinyilatkoztatott vallásokat, hitét a természetismeretre és a józan észre alapozza." A deisták elutasítják a zsidó-keresztény istenképet és a Bibliát is. Hiszik, hogy Isten örökkévaló és jóságos, ám határozottan nem fogadják el, hogy az ember Krisztus által kerülne vele kapcsolatba.

Franklin egyértelműen hitt az isteni gondviselésben. Az Alkotmányozó Gyűlésben tartott híres, 1787. június 28-i beszédében így fogalmazott:

    "Hosszú ideje élek már, tisztelt Uram, s napjaim előrehaladtával egyre meggyőzőbb bizonyítékait látom ama igazságnak, hogy Isten irányítja az emberek ügyeit. ... Ha egy veréb sem eshet le a földre anélkül, hogy ő látná, nemde valószínűtlen, hogy egy birodalom a segítsége nélkül jöhetne létre? Határozottan így hiszem, továbbá azt is hiszem, hogy folyamatos segítsége nélkül politikai építő munkánk csak úgy sikerülhet, mint Bábel tornyának építőié."

Halála előtt öt hónappal Franklin így válaszolt a Yale Egyetem rektorának, Dr. Stiles-nak, aki a hite felől érdeklődött:

    "Hiszek az egy Istenben, a világmindenség Teremtőjében; hogy Gondviselése által ő uralkodik; hogy imádandó; hogy a számára legelfogadhatóbb szolgálatként jót kell cselekednünk többi gyermekével; hogy az ember lelke halhatatlan, s hogy egy másik életben igazságos bánásmódban részesül az e világi magatartása szerint. Ezeket tartom minden szilárd vallás alapvető pontjainak, és úgy tekintem őket, ahogy ön is, bármely felekezetben találkozom velük. Ami pedig a názáreti Jézust illeti, akivel kapcsolatban kifejezetten óhajtja véleményemet megismerni, úgy gondolom, hogy az általa ránk hagyományozott erkölcsi és vallási rendszer a legjobb, amelyet a világ valaha tapasztalt, illetve várhatóan valaha tapasztalni fog; de hozzáteszem, hogy különféle torzító átalakítások érték, továbbá némi kétségem van, az angol másként gondolkodók legtöbbjéhez hasonlóan, isteni voltát illetően; bár e kérdésről nem folytatok dogmatikai vitát, lévén, hogy sosem tanulmányoztam."

Alexander Hamilton

Az episzkopális egyház tagja, számos alkotmányügyi tanulmány szerzője, az Alkotmány aláírója, továbbá az első pénzügyminiszter. 1802 áprilisában egy James A. Bayardnak írt levélben Hamilton javaslatot tett a Keresztény Alkotmányügyi Társaság létrehozására:

"Véleményem szerint a jelenlegi alkotmány az a mérce, amelyhez tartanunk kell magunkat. Zászlaja alatt kell jóhiszeműen felvennünk a harcot politikai ellenfeleinkkel, az alkotmánymódosítás csatornáján kívül minden más változtatást elutasítva. Gondolataimat ezek az általános irányelvek vezérelték. Ezennel önök elé tárom az említett irányelvek szerint körvonalazott tervet. "Keresztény Alkotmányügyi Társaság" néven alakíttassék egyesület, melynek elsődleges célja: a keresztény vallás támogatása; másodsorban: az Egyesült Államok támogatása."

Hamiltont 1804. július 12-én párbajban megölte egy Aaron Burr nevű férfi. Hamilton a beszámolók szerint e szavakkal búcsúzott az élettől:

    "Híven a Mindenható kegyelmére bízom magam, az Úr Jézus Krisztus érdemeire hagyatkozom. Bűnös ember vagyok. Tőle várok kegyelmet; imádkozzatok értem."

Patrick Henry

Legismertebb az 1775. március 23-án tartott "szabadságot kérek vagy halált" beszéde, Virginia első kormányzója volt.

A neki tulajdonított egyik leghíresebb idézet eredetisége nem bizonyítható, jóllehet, sok keresztyén lelkipásztor hivatkozik rá: "Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, nem mondhatjuk el elég gyakran, hogy ezt a nemzetet nem vallásosok, hanem keresztények alapították; e nemzet alapja nem több különböző vallás, hanem Jézus Krisztus evangéliuma!" Fennmaradt írásai, beszédei között ez a mondat nem lelhető fel.

E helyett álljon itt egy igazoltan létező idézet, a lányának 1796. augusztus 20-án írt levélből:

    A rólam mondott különböző különböző furcsaságok között olyat hallok, hogy a deisták szerint én is közéjük tartozom; sőt hogy egyes jó emberek szerint nem vagyok keresztény. E gondolat sokkal fájdalmasabb számomra, mint hogy Tory-nak (ford. megj.: konzervatívnak) neveznek; mivel a vallásnak végtelenül nagyobb jelentőséget tulajdonítok a politikánál; és sok okot találok, hogy szemrehányást tegyek magamnak, hogy íly hosszan éltem, s nem adtam határozott, nyilvános bizonyítékát annak, hogy keresztény vagyok. Azonban, drága gyermekem, ebbéli minőségemet minden másnál messze többre tartom e világon, ennél jobban semmivel nem dicsekedhetem."

    Végrendeletében így ír:

    "Mindössze ezt az örökséget hagyom drága családomra. Krisztus vallása valóban gazdaggá teszi őket."

John Jay

Az alkotmányügyi tanulmányok egyik szerzője, az USA Legfelsőbb Bíróságának első főbírája, így írt 1796. február 14-én egy Uzal Ogden tiszteletesnek címzett levélben:

    "Régóta azon a véleményen vagyok, hogy a keresztyénség igazát a körültekintő megfontolás kellőképpen bizonyítja, a belátó elmékben ennek alapján kialakul a meggyőződés..."

1811. április 23-án így ír egy John Bristednek szóló levélben:

    "Franciaországi tartózkodásom alatt ... nem emlékszem, hogy kettőnél több beszélgetést folytattam volna ateistákkal a tételeikről. Az első beszélgetésre nagy társaságban került sor, ahol több ilyen ember volt. Szabad szájúan, megvetéssel beszéltek a vallásról. Nem vettem részt a beszélgetésben, melynek során egyikük megkérdezte, hiszek-e Krisztusban. Azt feleltem, hogy hiszek, és hogy hálát adok ezért Istennek."

Thomas Jefferson

A Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezője, az Egyesült Államok harmadik elnöke így írt 1816-ban Charles Thomsonnak:

    "A hagyományos szövegekből jómagam is összeállítottam egy aprócska könyvet, Jézus filozófiájának hívom. Ez tanainak összefoglalása, az írásból kivágott szövegekből ollóztam össze, melyeket egy üres füzet lapjaira ragasztottam időrendben és tematikai elrendezésben. Sosem láttam szebb vagy értékesebb etikai kivonatot; ez a dokumentum bizonyítja, hogy igazi keresztyén vagyok, azaz Jézus tanainak tanítványa."

    Jefferson deista volt, tisztelte Jézus tanítását, de elutasította isten voltát, csodáit és feltámadását. Ezt írta 1820. április 13-án egy William Shortnak címzett levélben:

"Materialista vagyok.

Az életrajzírói által Jézusnak tulajdonított mondások és beszédek között sok képzeletgazdag, helyes erkölcsű, és felette szimpatikus, jó akaratot tükröző részt találok; másutt azonban rengeteg tudatlanságot, abszurditást és annyi igaztalanságot, sarlatánságot, szélhámosságot tapasztalok, hogy kénytelen vagyok lehetetlenné nyilvánítani, hogy ezek az ellentmondásos részek egyazon Lénytől származzanak. Ezért hát elválasztom az aranyat a meddőtől; előbbit visszahelyezem az Ő tulajdonába, utóbbit pedig részben egyes tanítványai butaságának, részben más tanítványai gazemberségének tulajdonítom. A csalók és szélhámosok eme bandájában Pál volt ... Jézus tanainak nagy ferdítője."

    Jézus isteni és emberi természetének szétválasztása kapcsán Jefferson azt írta John Adams-nek 1814. január 24-én, hogy Jézus isteni vonatkozásai "szerfelett gyenge elmék kitalációi. Olyan könnyű szétválogatni ezeket a részeket, mint egy trágyadombról felszedegetni a gyémántokat."

Ezzel a szemlélettel állította össze a Jefferson-Bibliát, melynek alcíme: A názáreti Jézus élete és erkölcsi tanítása az Evangéliumokból vett szövegek alapján. Jefferson egyszerűen kivágta a természetfeletti és csodálatos részeket, következésképpen Bibliája így ér véget:

    "Ekkor fogták Jézus testét, és fűszeres gyolcsba tekerték a zsidók temetkezési szokásai szerint. Keresztre feszítésének helyén kert volt; a kertben pedig egy új sírbolt állt, melybe még senkit sem temettek. Oda helyezték Jézust, majd nagy követ gördítettek a sírbolt bejárata elé, és eltávoztak."

George Washington

Az első elnök hite nehezebben határozható meg.

Számos keresztyén szerző és kommentáló felhívja a figyelmet Washington huszonnégy oldalas, kéziratban maradt, Napi áldozat című füzetére. 1891-ben bukkantak rá Washington hagyatékában. Húsz éves kora körül írhatta, ellenőrizhetően az ő kézírásával készült. E füzetben így imádkozik:

"Áldd meg a családomat, rokonságomat, barátaimat, hazámat, légy ma és mindenkor a mi Istenünk, Jézus Krisztusért, aki megszabadult a sírból, és feltámadt érettünk, ámen.

    ... Jézus Krisztus a kereszten értem bemutatott áldozatában és áldozatáért; az ő kedvéért vedd le rólam bűneim terhét, és add meg kegyelmedet, hogy az Evangélium hívását követve felébredhessek alvó bűnös állapotomból az új életre.

    Add, hogy napról napra a szent szabályok szerint éljek, melyeket szent igédben előírtál; tedd, hogy megértsem szent igédből, mi kedves számodra, tudjam, mi helyes a te színed előtt, hogy örömöm leljem benne, nyisd meg értelmemet, és segíts, hogy megvizsgáljam tudásomat, hitemet, bűnbánatomat; növeld hitemet, és irányíts igazi célom, Jézus Krisztus felé, aki az út, az igazság és az élet, áldd meg, óh, Uram, e föld minden emberét, a legmagasabban állóktól a legalul lévőkig, különösen azokat, akiket kijelöltél, hogy uralkodjanak fölöttünk az egyházban és az állam élén. Add meg nekem jóságod kegyelmét ma éjjel. Alázattal kérlek, hallgasd meg imám, és válaszolj Drága Fiad, Jézus Krisztus, a mi Urunk kedvéért, ámen."

A Delaware állambeli indián törzsfők előtt tartott beszédében, 1779. május 12-én Washington így fogalmazott:

"Helyesen cselekedtek, amikor el kívánjátok sajátítani erkölcseinket, életmódunkat, és mindenek felett vallásunkat, a Jézus Krisztusban való hitet. Ezek nagyobb és boldogabb néppé tesznek benneteket, mint most vagytok. A Kongresszus minden tőle telhetőt megtesz majd, hogy segítsen benneteket e bölcs szándék megvalósításában."

    Elnöksége alatt (1789-1797) és későbbi élete során azonban nem jegyezték fel, hogy Washington Jézus Krisztust említette volna, és Istent is csak ritkán hozta szóba. Helyesebbnek tartotta így utalni rájuk: "áldott Vallásunk Isteni Szerzője", "a Mindenható Lény", "a Gondviselő" és "a Nagy Tervező" (ezek mind a deista tételekből vett kifejezések).

    Washington ezen kívül a "Legfelső Építész"-ről beszélt. Ez szabadkőműves kifejezés, Washington ugyanis elkötelezett szabadkőműves lett, az eredeti 22. alexandriai páholy vezetője volt, kőműveskötényben elnökölt az USA Capitol (a Kongresszus épülete) alapkő-letételénél.

Bishop White szerint (aki csaknem 25 éven át Washington lelkipásztora volt az Amerikai Protestáns Episzkopális Egyház részéről), valamint Washington nevelt lánya, Nelly Custis-Lewis szerint az elnök rendszeresen elhagyta az istentiszteletet, mikor az áldozásra került sor. (A katolikusok számára és a liturgiát követő egyházak számos tagja számára az eucharisztia, más néven szentáldozás az üdvösségkeresés lényegi eleme.)

Lewis viszont egyik levelében kiállt nevelőapjának hite mellett:

"Sohasem voltam tanúja magánjellegű vallásgyakorlásának. Sosem is érdeklődtem felőle. A legnagyobb eretnekségnek tartottam volna kételkedni határozott keresztyén hitében. Élete és írásai bizonyítják, hogy keresztyén volt. Nem azok közé tartozott, akik úgy cselekszenek és imádkoznak, "hogy lássák őket az emberek" (Máté 6:5). Titokban végezte el a szentáldozást Istenével (Máté 6:6).

Thomas Jefferson kevésbé nagylelkűen fogalmaz:

    [Washington] soha, egyetlen alkalommal sem mondott olyasmit a nyilvánosság előtt, ami a keresztyén vallásba vetett hitét jelezte volna, így arra gondoltak, hogy sarokba szorítják a hozzászólásaikkal, és rákényszerítik, hogy ismerje el a nyilvánosság előtt, hogy keresztyén-e vagy sem. A ravaszdi vén róka azonban túljárt az eszükön. A hozzá intézett kérdések mindegyikére válaszolt, kivéve azt az egyet, melyen észrevétlenül átsiklott." (Jefferson művei, IV. kötet, 572. oldal)

Tehát keresztyének voltak-e az alapító atyák?

Egyértelműen istenes emberek voltak, hittek a legfelsőbb lényben, de nem mindegyikük vallotta az apostoli hitvallást.

Számomra három dolog is világosnak tűnik:

Az első, hogy mindig ellenőrizzük a forrásainkat, mielőtt valamit állítunk, vagy továbbadunk egy állítást.

Mind a revizionista oldal, mind a vallásos jobboldal igyekezett az alapító atyákat az ideológiájához igazítani. Egyik oldal hitelességét sem növeli, ha kiderül, hogy az általa hivatkozott idézet fiktív, vagy durván kiragadták az eredeti összefüggésből.

Láttam például olyan cikkeket, amelyek Jeffersont "valódi keresztyén"-nek kiáltják ki, miközben kényelmesen hallgatnak arról a meggyőződéséről, hogy Jézus istensége "trágya" (a kontextust lásd fentebb).

Másodszor, vigyáznunk kell a címkézéssel, különösen a "keresztyén" címkével.

Az egyik szerző azt állítja, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat 56 aláírója közül 51 "keresztyén világnézetű" volt. A továbbiakban azonban nem definiálja, mit ért keresztyén világnézeten. Vajon az 51 közé sorolja-e Jeffersont és Franklint, akik nagyra tartották Krisztus tanítását?

Harmadszor, legyünk hálásak, hogy az alapító atyák -- bármiben is hittek -- oly buzgón szavatolták a szabad vallásgyakorlás jogát az apostoli hitvallást valló honfitársainknak, valamint azoknak is, akik nem az apostoli hitvallást vallják.

    "Ki nem látja be, hogy ugyanaz a tekintély/hatóság, amely a keresztyénséget minden más vallást kizáró helyzetbe hozza, hasonló könnyedséggel egy keresztyén felekezetet is kizárólagossá tehet, az összes többit kizárva? Továbbá ugyanaz a tekintély/hatóság, amely az állampolgárt arra kötelezheti, hogy akár csak egy fillért adózzon a vagyonából valamely vallási szervezet fenntartására, arra is kényszerítheti őt, hogy más szervezeteknek is fizessen tetszőleges okból adót." (James Madison, Tiltakozó értekezés az egyházi adó kivetése ellen, 1785. június 20.)

Megjegyzés:

Jómagam ténylegesen vallom az apostoli hitvallást (másodikos általános iskolás korom óta). Nagyon szívesen dokumentálnám, hogy a legkiemelkedőbb alapító atyák ortodox (dogmatikus hitű) keresztények/keresztyének voltak.

Viszont újságíró is vagyok, az OAF elvek (Objective, Accurate, and Fair -- objektív, pontos és tisztességes újságírás) elkötelezett híve, ezért kizárólag olyan idézeteket vettem fel ebbe az összeállításba, amelyekhez legalább két megbízható és egybehangzó forrást találtam.

A jelen tanulmány folyamatosan kiegészül. Amennyiben ön az alapító atyák hitéről szóló releváns idézetet ismer, illetve ha hibát talál a fentiekben, kérem, keressen e-mailben, az idézetekhez legalább két megbízható forrást megjelölve. Köszönöm!

(A BeliefNet oldalon jó felsorolás található az alapító atyák keresztyénséggel és vallással kapcsolatos írásairól.)

http://www.jameswatkins.com/foundingfathers.htm

© 2003 James Watkins

8 komment

Címkék: politika közélet


A bejegyzés trackback címe:

https://kozugyek.blog.hu/api/trackback/id/tr634732631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KZS 2013.03.03. 11:49:57

Nem tudom, mi a „korszerű” most, de az állam „kereszténynek”, vagy épp ellenkezőleg, „világinak” nevezése a lelkiismereti szabadság előtti időkre hivatkozó, a polgári egyenlőség számára barátságtalan, gyakran fundamentalista gondolat. Semmi más okot nem látok rá, mint a "hazafias" többség igényét bizonyos különleges előjogokra, általában közismert történelmi érdemek felsorakoztatása alapján. Locke persze a (nem-katolikus) keresztény állam és a keresztény egyház elválasztását védi a tolerancia-levélben, amint tudvalévő az is, hogy az alapító atyák hálaadó keresztények (ha tetszik, keresztyének) leszármazottai voltak. Miért következne ebből a jöttmentek és a törzsökös nemzetségűek megkülönböztetése? Nem bánom, legyen most már alkotmányos gondolkodásunk történelmi, de Kölcsey és ne a „keresztény állam” szellemében. (Mellesleg sokatmondó, hogy első miniszterelnökünk óvatos konzervatív hivatkozásából mára e hagyomány egyik jelzője lemaradt.) Hogy miként való a közéletbe a keresztény vagy a muszlim vallásosság, s ugyanígy a nem vallásos, „világi” gondolkodás, arról lásd: Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez, különösen a 3-4. §.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2013.06.01. 16:26:35

@KZS: "Nem tudom, mi a „korszerű” most, de az állam „kereszténynek”, vagy épp ellenkezőleg, „világinak” nevezése a lelkiismereti szabadság előtti időkre hivatkozó, a polgári egyenlőség számára barátságtalan, gyakran fundamentalista gondolat."

Vagy rendkívül szubtilisen szofisztikált ez a mondat vagy értelmetlen. Kifejtenéd közérthetően?

KZS 2013.06.01. 19:33:28

@Vértes László: Igen, megpróbálom kifejteni a gondolatot másképp. Olyan polgárok állama (önkormányzata), akik nem szolgái senkinek és egyenrangúak egymással, nem lehet sem vallásos, sem vallásellenes. Szívesebben hivatkozom közös gondolkodással elfogadható államra (Rawls 2008), mint a kicsit félreérthető „semlegességre”. Az állam a nagy végső kérdésekben minden polgáré, nem a többségé. A nemzeti együttműködés rendszere például még jobb változatában is barátságtalan Kölcsey elvbarátaival szemben, aki ugyanis egyszerre volt református, szabadelvű („liberális”), hazaszerető és a szegény adózó nép érdekeit védelmező polgár. Ilyen közös gondolkodásra ma is több esély van a Lajtán túl, mint itt. A reményt azonban, Kanttal szólva, nem szabad feladnunk.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2013.06.01. 19:49:43

@KZS: "Olyan polgárok állama (önkormányzata), akik nem szolgái senkinek és egyenrangúak egymással, nem lehet sem vallásos, sem vallásellenes."

Köszönöm, így világos, mire gondolsz, de nem értek egyet. Ilyen állam nem volt, nincs, nem lesz. Lehet, hogy bizonyos megfontolásból az tűnik igazán jó autónak, amelyik száguld, nem fogyaszt, nem kopik, nem avul. Az elv és a gyakorlat között szakadék tátong, és nincs rá esély, hogy a gyakorlat felzárkózzon az elvhez, csak fordítva lehetséges.

KZS 2013.06.01. 21:22:32

@Vértes László: Értem, és tiszteletben tartom, hogy ez a te másoknak nem ártó véleményed. Kicsit pontatlanul idézel, de lehet, hogy géphiba. Mindenesetre én meg azt gondolom, hogy minden szabadelvű demokrácia, már ha van szerinted olyasmi, többé-kevésbé ilyen. (Noha persze egyik sem tökéletes.)

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2013.06.02. 09:57:17

@KZS: "minden szabadelvű demokrácia, már ha van szerinted olyasmi"

Az amerikai és a francia demokrácia nevezi szabadelvűnek magát, tehát belőlük kiindulva írhatjuk le a létező szabadelvű demokráciákat.

Az amerikaiak 95%-a istenhívő, és 80% feletti a gyakorló keresztények aránya. A franciák most fogadták el a melegházasságot, és egy hete 200 ezer jobboldali tüntetett ellene Párizsban. Ilyenek a létező liberális demokráciák, szerintem kicsit sem hasonlítanak a te vágyaidra.

KZS 2013.06.02. 10:22:01

Mindenki mondja akkor a magáét. A két említett szabadelvű demokráciát három vonás jellemzi. Többé-kevésbé minden polgáruk egyenlő jogot élvez az alapvető szabadságjogok egy megfelelően összehangolt együttesére, e jognak elsőbbséget tulajdonítanak minden más követelménnyel szemben, s garantálják élvezetének méltányos feltételeit (Rawls 2008). A többé-kevésbé megszorítás jelzi az eszmény és a valóság különbségét.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2013.06.03. 11:06:35

@KZS: "Mindenki mondja akkor a magáét."

Egyetértek, ilyen a valódi demokrácia, a hatásosabb érvek győznek (meg több embert).

Ami a konkrét amerikai és francia helyzetet illeti: mindkét ország nagy bajban érzi a demokráciáját, mert a 49%-51% oda-vissza váltakozása aláássa a központi hatalom legitimitását. Folyamatosan szinte a fél ország érzi magát megerőszakolva, 1-2% erőfölényt kevésnek tartva ahhoz, hogy ráerőszakoljanak egy tőle teljesen idegen értékrendet.

Érdemes közelről követni a helyzetüket, mert a miénk nagyon hasonló, így a tanulságaik számunkra is megszívlelendőek.
süti beállítások módosítása