Üdvözlöm!
Köszönöm a múltkori válaszait! Sajnos olyan kevés időm van fórumozni. A gyerekeim minden időt fel tudnak használni. :-) Ezért már régóta nem jártam erre.
Nos, most sincs túl sok időm olvasgatni. Lehet, hogy az a téma, ami szöget ütött a fejemben, már komolyabb mélységekben lett tárgyalva. Mindenesetre, elég fontos vezérfonalak ahhoz, hogy minden aspektusukat megvizsgáljuk.
Az egyik: Vajon, hol vannak a veszélyei, buktatói, ha egyáltalán vannak (én úgy érzem), és mik az előnyei (legalább rövidtávon), a protekcionista piacpolitikának? A Mi esetünkben ez, elsősorban a magyar tulajdonú piaci szereplők egyértelmű előnyben részesítését jelenti. Jelenleg egy látható, harsány, esetleg csak éppenséggel a szólamok szintjén ki is merülő (?), közbeszéd az irányadó ilyen kérdésekben. Néhány gondolat, ami felmerül bennem ezzel kapcsolatban. Elsőre én is azt mondanám, hogy a tőkeerős nagyhalak, még a valóban szabad és tiszta piacokon is előnyben vannak. Az egy másik kérdés (és később felmerül), hogy vannak-e egyáltalán ilyen piacok, azaz ami a Mi szempontunkból fontos, az EU és egyes országai menyire tekinthetők annak? Szóval, nálunk a tőkeerős (általában nagy) szereplő elsősorban külföldi, leginkább egy multinacionális (ettől kezdve nemzetkőzi) vállalat. De már az első kérdésemben elmerülve is furcsa ellentmondások tűnek fel, bár lehet hogy csak számomra. Nem érdemes felsorolnom azokat a cégeket, amelyek szabadabb piaci környezetben születtek és a nagyok árnyékában nőttek fel és virágoznak ma is. Persze történtek ilyenek protekcionista piacon is. (Rávágnám, hogy a japán autógyártók mind, hosszú védelem alatt növekedhettek otthon. Igen, ez adhatott egy biztos alapot, de csak úgy működött, hogy az USA egyoldalúan engedte a piacához való hozzáférést. Persze ott megmérettetésre kerültek és először kőnyűnek is találtattak. Később fordult a kocka. Másokat is felhozhatnák, a németektől a franciákig. De, mindegy is!) Ami biztos, mindenféle termelő tevékenységet folytató szerveződések, mindenféle környezetben felnőhetnek vagy tönkremehetnek, persze az őket érő hatások más formában jelentkeznek. (Pro: Southwest Airlines, Toyota; Con: Pan Am, Nissan). Ha akarjuk, akkor a kedvezményeket csak az időben és térben mozgó ősvénynek tekinthetjük, amit vagy megugranak, vagy nem. És ez nem, elméleti fizika! Ha valamilyen céget itt és most előnyben részesítünk, ennek valahol máshol (legyen az akár az EU egyik belpiaca, vagy Horvátország, más távoli, stb.), vagy máskor meglesz a következménye. Negatív is, pozitív is, és előre ezt nehéz megmondani, tehát hatni rá. Régen a vámok erdején, kellet átvágni, most a büntetések tengerén.
Már a téma első kérdését is érdemes lehet tovább boncolgatni, de tálán nem elhamarkodott kijelenteni, hogy külpiacokon nehéz lesz az előnyét felmutatni egy protekcionista piacpolitikának. Egyértelmű, pont a rátermettség tiszta mércéje hiányzik abban az esetben a helyi szinten. Nézzük a belpiaci hatásokat, legalábbis ennek egy fontos részletét. Vajon, hogyan védjünk egy magyar termelőt a külföldiekkel szemben úgy, hogy a többi magyar termelővel szemben ne kerüljön jogtalan előnybe? Mert ugye mindnyájan úgy gondoljuk, hogy ne hozunk jogtalanul előnyős helyzetbe egy bizonyos belföldi csoportot egy másikkal szemben. Főleg ne (gyanús) állami támogatással. Ezt hogyan biztosítsuk? Adódik a válasz, hogy ami magyar az azonos szabályok szerint üzleteljen. Ez sokk kérdést felvet. Egyértelműnek tűnik, hogy a Mi esetünkben, nem lehet olyan törvényeket írni, amiben szerepel, hogy kivéve a magyar tulajdonú, vagy a nagyrészt Magyarországon termelő, stb., cégek. De ha lehetne is ilyet az vajon egyformán érintene-e minden magyar céget. Pl. ha lenne három közel azonos méretű magyar cég, amiből az egyik inkább belpiacra, a másik inkább EU-s piacra, a harmadik meg ezen kívüli piacra termel, egészen más ellenlépésekre számíthatna ennek következtében. És ez csak egy megközelítés. Tételezzük fel, hogy egy ígéretes kicsi és egy nagy magyar céget modelleznénk (mondjuk egy buszgyártót). Az előbbi elveszthetné a nemzetközi lehetőségeit (ha Ti úgy, akkor Mi is úgy alapon), az utóbbi pedig elsősorban megnyerné a hazait, mivel eleve nagy ahhoz hogy lefedje a piacot. Mi lenne a kicsivel? Az álam venne tőle is X százaléknyi buszt? Pont annyit amennyi éppen a cég jelenlegi súlya? Mi van a fejlődéssel? Ki határozna? Az állami hivatalnokok? Nőhetne-e a kicsi? Mennyivel? Mit szólna ehhez a nagy? A piac is nőne? Vagy az kb. állandó? Csak nekem tűnik ez a Tervgazdaságnak?
És ez csak két egyszerű kérdés volt. Nem is tudtam kifejteni igazán. Ez a baj az idővel. Érdekelnének a válaszok, de attól tartók nem lesz elég az előbbiből, hogy meg is találjam őket.

@stone pit(er): Jók a felvetések, a gazdaságfejlesztés egyáltalán nem egyszerű műfaj. Alapértelmezésben valóban a kíméletlen verseny szolgálja a fejlődést és a fogyasztók érdekét.

Viszont egy mezőgazdasági ország ipara így sosem alakulhat ki, mert mielőtt versenyképes lenne, már letapossák. Aki tehát némi ipart is szeretne (én pl. igen), az nem akadhat fenn a nemzetközi versenyszabályok betűjén. Ha Európában a szabály betűje számítana, akkor egyedül a német ipar szállítana minden országba minden műszaki cikket, hiszen magasan versenyképesebb a többi országnál. Még sincs mindenhol német műszaki megoldás -- mert a többi tagállamnak van magához való esze. Legyen nekünk is.