A világ demokratikus átalakulásának modellezése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett Fukuyama professzor egy friss írásban az intézményrendszer jelentőségén töpreng, és arra jut, hogy miközben mai bevett bölcsesség szerint a jó intézményrendszer elősegíti a jó kormányzást, az pedig a gazdasági növekedést és a társadalom fejlődését, addig Kína az élő bizonyíték, hogy demokratikus intézményrendszer és jó kormányzás nélkül is lehet növekedést produkálni. Sőt, az USA és Nagy-Britannia a mainál sokkal korruptabb, valamint kevésbé hatékony kormányzás mellett csinálta végig az ipari forradalmat. A forma/tartalom dilemmát jó illusztrálja Magyarország: Fukuyama úr szerint az autoriter Orbán szívesebben tiltaná be az ellenzéket, mint hogy egyeztessen vele, jogszabályok tömegét egyszerűen átnyomta tavaly a parlamenten, és meggyengítette a demokrácia ellenőrző intézményeit.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy Orbán nem rendelkezik nagyobb hatalommal, mint például a brit miniszterelnök. A brit jegybank (Bank of England) csak 1998-tól független. Nincs brit alkotmánybíróság, amely őrködne a jogalkotás felett. A brit törvények bármelyike egyszerű többséggel (50%+1 szavazattal) módosítható, ennek birtokában akár a sajtószabadságot is meg lehetne szüntetni. Tehát a különbség -- állapítja meg -- nem az intézményrendszerben, hanem a hatalomgyakorlás módjában rejlik. A westminsteri rendszer "demokratikus diktatúrája" azért bizonyult működőképesnek az angol történelem során, mert a miniszterelnökök a kísértés ellenére sem igyekeztek a parlamenti többségüket arra használni, hogy betiltsák az ellenzéki sajtót. Nem önmagában az új magyar alkotmánnyal van tehát baj, hanem azzal, amit szerzőinek hosszú távú törekvéseiről elárul. Fukuyama két tanulságot fogalmaz meg: 1. a demokrácia védelme végső fokon nem Magyarországon belül valósul meg, hanem az EU szintjére emelkedik; 2. a legjobb ellenőrző rendszer és vétójog sem véd meg attól, ha egy politikus mindenképpen át akarja erőltetni az akaratát. Talán mégsem az intézmények számítanak. ( http://blogs.the-american-interest.com/fukuyama/2012/01/23/do-institutions-really-matter/ )
Mivel Fukuyama professzor aligha hallgatja a Tölgyessy Péterrel készült magyar nyelvű rádióinterjúkat, röviden összefoglalom az egyikben elhangzott ide vágó eszmefuttatást: a magyar közvélemény azt hiszi, hogy a közéleti bizalomhiányt jogi garanciákkal kezelni lehet. Nem bízunk a másik politikai oldal törekvéseiben, ezért az alkotmánybíróságban és a felügyeleti/ellenőrző intézményekben keresünk menedéket. Ezek azonban nem működnek, mert a közéleti bizalomhiány tartalmi szintű, és megfelelő akarat esetén minden jogi garanciával vissza lehet élni, illetve minden jogi garanciát meg lehet kerülni. Magyarországon hideg polgárháború folyik, a feladat nem a jogi garanciák kiterjesztése, hanem a tartalmi megegyezés. (Így emlékszem az interjú lényegére.)
A zseniális Tölgyessy Péter két-három évvel ezelőtt feloldotta Fukuyama professzor úr dilemmáját, ám a kis országok nyelvén megfogalmazott hírek érthető okból lassan terjednek. Tölgyessy Péter akkor még nem az új magyar alkotmányra gondolt, hanem a Gyurcsány Ferenc által elismert kormányzati kampányhazugságok nyomán kialakult patthelyzetre. Emlékeztetőül: 2006 tavaszán a baloldali kormány azzal kampányolt, hogy a gazdaság dübörög. Megnyerte a választást, majd egy hónappal a győzelem után a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc zárt körben arról beszélt, hogy hazugságok és trükkök százaival sikerült csak eddig elkerülni a gazdasági összeomlást. A jövőre nézve reformokat és őszinteséget ígért, ám ezt a saját pártelitje, és nem a nyilvánosság előtt tette. A beszéd két hónappal később valahogy az ellenzék kezére jutott, ezért Gyurcsány úr kármentő intézkedésként önként nyilvánosságra hozta. A beszéd nyomán országos demonstrációk indultak, a nappali békés politikai tiltakozást esténként rendszeres szélsőséges vandalizmus kísérte. A rendőrök többször szétverték az autókat törő-zúzó csoportokat. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján egymástól kb. egy kilométerre tartott demonstrációt a szélsőjobb, illetve békés nagygyűlést a Fidesz. A rendőrség ismeretlen megfontolásból a békés nagygyűlés irányába oszlatta a szélsőjobbot, és ha már összekeveredtek, az egész tömeget elkezdte gumilövedékekkel oszlatni. A nemzetközi sajtó olyan kevés figyelmet szentelt 2006-ban az akkori ellenzéknek az akkori kormány javára, amilyen nagy figyelmet szentel 2012-ben a mostani ellenzéknek a jelenlegi kormány kárára. Azaz következetesen felnagyítja az érem baloldalát, és következetesen kicsinyíti a jobboldalát.
Magyarország problémáit valóban nem az intézményrendszer bővítése vagy szűkítése, hanem a két politikai oldal közötti tartós és markáns szembenállás okozza. Egyik sem enged, egyik sem egyezkedik, az ország a helyzet túsza. A Gyurcsány-kormány béna kacsává vált, nem valósultak meg a beígért reformok. A Fidesz-kormány előre szalad, a többség támogatására hivatkozva olyan kereteket alakít ki, amelyeket a társadalom többsége elvben valóban támogatna, de nem feltétlenül minden részletében, és nem akármekkora nemzetközi tiltakozással szemben. Az ellenzékben lévő baloldal ezért logikusan igyekszik felnagyítani a hangját, és a nemzetközi sajtó örömmel besegít. Fukuyama professzor az események ezen szakaszában kapcsolódott be a folyamatba, és mivel, mint írja, maga sem ért egyet a magyar alkotmányba foglalt néhány állítással (pl. hogy az élet a fogamzással kezdődik, és hogy a házasság egy férfi és egy nő között köttetik), spontán módon a jobboldalhoz kötődő problémákat emeli ki, korrektül elismerve a magyar nép önrendelkezésre való jogát. Nem gondolom, hogy Fukuyama úr helyeselné egy jobbközép párt békés nagygyűlésének szétverését azon az alapon, hogy a párt szerint az élet a fogamzással kezdődik, és a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. Saját párhuzamával élve: noha a jelek szerint nem osztja Rick Santorum politikai nézeteit, valószínűleg nem helyeselné, ha a republikánus elnökjelölt előválasztási gyűlését arra hivatkozva verné szét a rendőrség, hogy a közelben egy szélsőséges csoport tüntet, és a két tömeg "véletlenül" összekeveredett. Ha ez mégis megtörténne, valószínűleg érthetőnek találná, ha a sértett fél a jövőben fenntartásokkal fogadná a szétverésre utasítást adó erők demokráciáért való aggódását. Ezért bízom benne, hogy örömmel ismeri meg a szélesebb összefüggést, és a jelenlegi 2/3-os helyzet kialakulásához vezető baloldali előzményeket (amint angolul is megírom ezt a posztot, illetve kommentálom írását).
Bár a brit parlament felsőházának kiegyensúlyozó szerepét érdemes lenne részletezni, Fukuyama professzornak igaza van: a politikai akarat demokratikussága valóban fontosabb az intézményrendszernél. Magyarországon sem a jobboldal, sem a baloldal nem jeleskedett eddig a demokratikus akarat terén, ám az új alkotmány mögött egyértelműen fölsorakozott a magyar társadalom többsége, és a reformok után röviddel kiderül, hogy a Fidesz-kormány működése nyomán tartós demokráciadeficit vagy régen várt demokratikus fellendülés alakul-e ki. Addig nem kellene elhamarkodott következtetéseket levonni.
Utolsó kommentek