Párbeszéd közügyekről

A kötelező magánnyugdíj-pénztárak matematikai modelljét a következő példa segítségével gondolhatjuk végig: egy házaspár havi jövedelme 200eFt, ebből a havi megélhetésre elmegy 180eFt, a fennmaradó 20eFt-ot pedig egy külön számlán félre rakják öreg napjaikra. Nagyon helyesen és ésszerűen járnak el.

A házaspár megélhetési költségei emelkednek, jövedelmük azonban nem nő. Eljön a nap, amikortól a teljes 200eFt-ra szükségük van, tehát nem tudnak már takarékoskodni. Egyikük szerint nem kellene tovább fizetni a külön számlára menő pénzt, másikuk szerint viszont továbbra is félre kell tenni a jövőre gondolva, és hitelt felvenni a havonta hiányzó összegre. Gondoljuk ezt végig: az egyik oldalon havi 20eFt megtakarítás, a másikon havi 20eFt hitelfelvétel. A megtakarítás kamata definíció szerint mindenkor kisebb lesz (3-5%), mint a hitelé (7-15%), tehát ez irracionális döntés. Ha 10-20 évig így "takarékoskodik" a házaspár, akkor időskorára nem megtakarítással fog rendelkezni, hanem kezelhetetlen adóssággal keseríti meg öreg napjait. A racionális megoldás ebben a helyzetben, ha nem takarékoskodnak tovább hiteltől, hanem szembe néznek a kialakult helyzetettel. Amennyiben a szembenézés eredményeképpen sikerül lefaragni a kiadásaikat, máris takarékoskodhatnak tovább -- az így felszabaduló saját pénzükből.

Most képzeljük el, hogy a házaspár kiinduló helyzetfelméréséből kimaradt egy fontos részlet: tévesen a megélhetési költségeik közé számoltak egy havi 100eFt törlesztéssel járó hitelt. Azaz jövedelmük 200eFt, ennek fele törlesztésre megy, további 80eFt-ból élnek, és félre tesznek 20eFt-ot. Ésszerű ez? Egyáltalán nem, hiszen a megtakarítás kamata definíció szerint mindenkor alacsonyabb, mint a hitelé. Akkor járnának el ésszerűen, ha havi 20eFt-tal megemelnék a hitel törlesztő részletét, és annak teljes kiegyenlítése után, a saját többletjövedelmükből takarékoskodnának. Ha belemennek a hitel-takarékoskodás csapdába, akkor az évek során halmozódó kamatkülönbség miatt jelentős kárt okoznak maguknak.

Itt térek vissza a kötelező magánnyugdíj-pénztárak (röviden manyupok) esetére: amikor 1998-ban létrehozták a manyupokat, akkor Magyarország adósságállománya a GDP 66%-a körül volt. Ugyanakkor a havi nyugdíjakra kevesebbet kellett kifizetni, mint a beérkező nyugdíjjárulék. A többletből látszólag lehetett takarékoskodni, ezért átirányították a kötelező magánnyugdíj-pénztárakba. Ez csupán az állami nyugdíjbefizetések átcsoportosítását jelentette, és irracionális döntés volt. A fölös pénzből a hitelállomány törlesztését kellett volna megemelni, és majd ha tartozásmentes az ország, akkor elkezdeni a takarékoskodást. Hiába van ugyanis felesleges pénzünk a nyugdíjrovatban, azt csak veszteséggel tehetjük félre, amíg az államháztartás egésze akár egy fillér adóssággal is rendelkezik. Sajnos a jelek szerint egyetlen párt sem látta át kellő részletességgel a helyzetet, így történhetett, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció mellett a Fidesz is megszavazta a manyupok létrehozását.

A hitel-takarékoskodás hozamollójának káros volta attól kezdve fájón egyértelmű, amikortól megszűnik a felesleges forrás, azaz a havonta befizetett nyugdíjjárulék éppen csak fedezi vagy nem is fedezi a kifizetendő nyugdíjakat. Ez a pont 2005 táján következett be, az ésszerűen gondolkodó szakemberek számára ettől kezdve világos kéne, hogy legyen, hogy nem lehet hitelből előtakarékoskodni. A Fidesz manyup megszüntető intézkedései elleni elemi tiltakozás arra vall, hogy a kormánypárton kívül nincsenek ilyen szakemberek, vagy titkolják a szakmai véleményüket. Kár, mert a hozamolló a manyupok létrehozása óta sokmilliárdos kárt okozott eddig az országnak, ezért nem a manyupok megszüntetése ellen kellene tiltakozni, hanem a létrehozásuk ellen kellett volna, már 1998-tól. Többről van tehát szó, mint hogy nem célszerű háborognunk. Egyenesen örülnünk kell, hogy a Fidesz-kormány végre racionálisan gazdálkodik az államháztartási pénzekkel. Aki nem hiszi, gondolja végig, számoljon utána. (Ha nem megy elvben, próbálja ki a gyakorlatban: tegyen havi 10eFt-ot egy tetszőleges bankba, kösse le az elérhető legmagasabb kamatra, és ezzel párhuzamosan vegyen fel havi 10eFt hitelt. Egy év elteltével készítsen tartozik-követel egyenleget. Tanulságos lesz.)

Kitekintésképpen jelzem, hogy a magánforrásból félre tett (azaz önkéntes magánnyugdíj-pénztári) nyugdíjmegtakarítás is csak adósságmentes állapotban optimális, és még ilyen esetben is valószínű, hogy minden 100 forintból reálértéken mindössze 80-90 forintot kapunk majd vissza, ha eljön az ideje. Amennyiben a megtakarítással párhuzamosan hiteleket is futtatunk, akkor a 100 forint akár nullára csökkenhet vagy veszteségbe csaphat át. Bizonyos forgatókönyvek esetén az ilyen típusú előtakarékoskodás is jobb lehet, mint annak teljes hiánya, ám ez már az egyéni döntések olyan határzónájába vezet, ahová az államháztartásnak szigorúan tiltjuk a belépést.