A magyar társadalommal konzultálva volt és van (punktum) 

Nem csak a baloldal, hanem a jobboldal egésze is felpanaszolja, hogy a kormány nem konzultál a magyar társadalommal. Én magam is többször leírtam, hogy a magyar IQ-t be kell vonni a reformok kidolgozásába. Jogos ez a kritika? 

Nem jogos, a magam részéről ezennel vissza is vonom. A kormány 2010-ben felmérte a társadalom elvárásait, és befogadta a következő szempontokat. Mit akart a magyar nemzet? 1. jólétet; 2. gazdasági egyensúlyt; 3. reformokat; 4. közbiztonságot. Ezt akarta és akarja azóta is a magyar nemzet. Nem gondolt azonban bele abba, hogy ezek a szempontok ütközhetnek a jogállamiság, a demokrácia és az átlátható kormányzás szempontjaival. Az ütközés szemmel láthatóan bekövetkezett, és végiggondolva a szempontok összességét, ennél nagyobb összhangot csak a reformok megtorpedózásával lehetne elérni. A reformok halaszthatatlanok, és a Fidesz-kormány történelmi feladata, hogy megtörténjenek. 

A magyar nemzettel konzultációt kérni ezen a ponton ugyanannyira átgondolatlan ötlet, mint leállítani az ácsokat, amikor 14 bordaszerűen meredő tetőgerendára igyekeznek a lehető leggyorsabban feltenni a gerincszelement. Akinek ötlete volt, miért nem szólt eddig? Ha szólt, és nem hallgatták meg, miért nem írt, miért nem lármázott, miért nem tiltakozott látványosan? Elindult a munka, halad a tetőkészítés, ebben a szakaszban nem lehet sem lassítani, sem beleszólni. Majd ha összeáll a nagy szerkezet, akkor vitázhatunk a részletekről -- feltéve, hogy a konzultációt igénylők konkrét javaslattal is rendelkeznek. Ha igen, szíveskedjenek addig papírra vetni, megosztani ezeket honfitársaikkal. Egyből kiderül, hogy a nagy morgás mögött van-e alternatív elképzelés, van-e válasz a "rendben, hogy így ne, de akkor hogyan?" kérdésre. 

2002 óta foglalkozom aktívan a magyar közügyekkel, 2009-ben indítottam el ezt a blogot. Az eltelt évek meggyőztek róla, hogy a magyar társadalom többsége nem látja át az alapvető összefüggéseket, nem győzhető meg észérvekkel, nem képes részletes konstruktív kritikát megfogalmazni. A magyar társadalom nem hajlandó tudomást venni a szabadsággal járó felelősségről. Egyszerre igényli a káposztás kecskét és a láncos toronyórát, de egyikért sem mozdítaná a kisujját. Márpedig a politika a lehetséges művészete, és nem holmi Tízmilliószor három kívánság show. 

Ha a magyar IQ be akar vonódni a reformokba, akkor valahol, valamilyen formában meg kell nyilvánulnia. Ennek nyomát sem látom, pedig rajta tartom a szemem a közéleti fórumokon. Úgy érzed, kellő reform IQ-val rendelkezel, és szeretnéd, ha meghallgatnának? Tedd fel akár ide, akár más közéleti oldalra a gondolataidat, aztán értesíts. 

Tegnap az Élőlánc Kossuth téri tüntetésén jártam. Mintegy ezerötszázan gyűltünk össze, nemzetben gondolkodó mérsékeltek, hogy minden hisztéria/rendbontás nélkül leszögezzük hazánk jogát a demokratikus önrendelkezésre. Mivel ésszerű beszédeken kívül semmi sem történt, a média minimális figyelmet szentelt az eseménynek. Ezzel egyidőben, másik helyszínen a Jobbik EU-zászlót égetett, és kommandósruhában masírozott a főváros utcáin. A harsány megnyilvánulásoknak köszönhetően azonnal címlapra is került. Sajnos nehéz lesz ezek után megmagyaráznunk, hogy a magyar társadalom nem kizárólag befektetőknek nyalizó baloldali elit + értelmiségi holdudvarból, valamint zászlóégető idiótákból áll. Január 21-én a Hősök terén újabb tüntetés lesz, ott megmutathatjuk, hogy hazánkban a nemzeti érdekeket fontosnak tartó józan választók vannak többségben. Gyűljünk össze legalább egymillióan. 

Legyünk büszkék rá, hogy a Fidesz-kormány addig is a nemzet érdekében dolgozik, amíg a nemzet összerakja magában, hogy mi az érdeke. Nem érdemeltünk meg egy ilyen jó kormányt, de ha már a sors kegyéből megadatott, ne hagyjuk ki a történelmi esélyt Magyarország felvirágoztatására.