Párbeszéd közügyekről

Mindennapos beszélgetéseim során egyre többen mondják morogva, búsan, ingerülten vagy épp kárörömmel, hogy ők bizony nem mennek el szavazni. Indokként arra hivatkoznak, hogy már minden pártban csalódtak, a politikusok mind gazemberek, már a politika szó hallatán is hányingerük támad. Megkísérlem számba venni, fúj, nem! inkább vegyelemezni, hány ingerük is támadhat.

1. A zagresszív kismalac
Zagresszív polgártárs(nő) mindig mérges, mindenkire. Az autósokra, hogy ők is használják az utat, a nőjére/pasijára, hogy kaja mellé még inni is kér, a gyerekre, hogy mér' alszik vagy mér' van ébren, mér' beszél, amikor hallgathatna naphosszat. S persze dühös a politikusokra, akik mindig/soha (...) - ide tetszőleges kifejezés írható.
Kismalacnak nem a politikával, hanem a világgal, vagyis tulajdonképpen önmagával van baja. Lehetetlen, önző elvárásait soha senki nem tudja, nem is fogja teljesíteni. Neki dührohama támad attól, hogy felkelt a nap, és haragja csak fokozódik, ha este meg lenyugszik - mármint a nap, ő nem fog soha.
Ingere egyszerre Shakespeare-i: ide nekem az oroszlánt is! és ottliki: nysgm!

2. A táborvezetőnek mindig igaza van
(Emlékeztetőül idézem az úttörő és építő táborokban kifüggesztett szabályzatot.
1. A táborvezetőnek mindig igaza van.
2. Ha a táborvezetőnek mégsincs igaza, automatikusan az 1. pont lép érvénybe.)
Az ebbe a csoportba tartozó ember számára egyetlen párt létezik, csak arra szavaz, soha másra. Viselkedését mindig meg tudja indokolni azzal, hogy a többi párt vezetője ördög, tagsága gazemberekből áll, ha véletlenül jót tesz e párt, azt csak gazemberségét átmenetileg álcázandó teszi. Emberünk addig a határig ismer objektív tényezőket, ameddig azok pártjának kedveznek. Ha nem, hirtelen minden relatívvá válik, azaz az 1. pont lép életbe.
Ha pártja menthetetlenül lehanyatlik, akkor eszébe ötlik, hogy ő nem megy el szavazni.Ingere összetett, így értelmezhető: igazságtalanság, hogy az egyetlen párt, amelyben hiszek ellehetetlenült (nem a saját hibájából, hanem csakis a többi párt gazembersége miatt), így aztán szabadságom utolsó morzsájával megtagadom a többi gazember párttól a szavazatomat.

3. Hun gyütt be maga?!
A Markos-Nádas duó repertoárjából kölcsönzött zseniális sor arra utal, hogy az ebbe a kategóriába tartozó ember baljósan elvont, az ő életétől idegen birodalomnak tekinti a politikát, és éppen annyira vágyik közelebbi kontaktusra e sertések általi elfogyasztást valószínűsítő korpakeverékkel, mint amennyire óhajtja egyetemi katedráról kvantummechanikai előadás keretében bizonyítani, hogy az elektronok atomon belüli pillanatnyi helyzete objektív okokból nem határozható meg.
Ő nem foglalkozik a politikával, morogva elszenvedi, ha gondosan elsáncolt magánéletébe közéleti behatolás történik, ilyenkor kétségbeesetten keresi a kiutat.
Ingere a menekülés, el, ki, vissza, a magánszférába, ahol többé-kevésbé kézben tudja a tartani az életét.

Rossz hírem van: aki nem megy el szavazni, az is szavaz, csak pontatlanul. Nem tudni ugyanis, hogy az alábbi lehetőségek közül pontosan mire szavazott.
1. Senkire nem szavazok, minden párt menjen a fenébe, és tegyen tisztasági fogadalmat.
2. Még nem alakult meg az a párt, amilyet én elképzeltem, ezért nem szavazok.
3. Már tönkrement az egyetlen párt, amelyikre szavaztam volna.
4. Csináljatok, amit akartok, én majd helyeslem.
5. Csináljatok, amit akartok, én majd helytelenítem.
A nem szavazók a lábukkal szavaznak, mondják az elemzők, de nem teszik, hozzá, hogy a láb mint szimbólum igen széles szemantikai tartományban értelmezhető - talán ezért van, hogy nem mutogatnak vele a jeltolmácsok. Esetleg padödő vagy méhbalett formájában táncolhatnák el keservüket a távolmaradók az alkalomra összegyűlt szociálpszichológusok kamerája előtt. Na jó, szóljon, akinek jobb ötlete van, nyitott vagyok.

Ha a pártvezetők önreflexióra hajlamos emberek lennének, akkor egy alacsony részvétellel megtartott választás után hosszas lelkiismeret-vizsgálatot tartanának. Persze nem teszik, mert ez ellentmondana a személyiségprofiljuknak. Csak annyira érdekli őket az árvák és özvegyek könnye, azaz a fent sorolt típusba tartozó nem szavazók távolmaradása, mint győztes csapat csatárát a kispadon maradt pótjátékos lelkivilága.

Javaslom, hogy egészítsük ki a szavazószelvényt ezzel a ponttal:
- Egyik pártra sem szavazok
Indoklás:..................
A válaszokat kiértékelve sokkal pontosabb képet kapnánk. De hogyan fogadtassuk el a változást? A pártoknak nyilvánvalóan nem érdekük, hogy explicit kritikákat lehessen ellenük megfogalmazni ebben a hivatalos formában. Egy mozgalom népszavazás keretében elérhetné a választási törvény módosítását, csakhogy azok mennének el népszavazni, akik amúgy is szavaznak, és nekik nem fontos ez a pont. Akinek meg fontos lehetne, az nem jár szavazni...

Svájc Schaffhausen kantonjában kötelező a voksolás, aki nem jelenik meg, az 3(!) frank bírságot fizet. A szomszédos Ausztria két tartományában ugyancsak kötelező a részvétel, de gyengén szankcionált. Ennek ellenére magasabb a szavazók aránya, mint a többi tartományban. A Wikipedia alábbi cikke tartalmazza a kötelező szavazást elrendelő országok meglepően hosszú listáját:
http://www.idea.int/vt/compulsory_voting.cfm
Érdemes tanulmányozni.

Megfontolandó, hogy talán még a fiskális deficitjénél is súlyosabb demokráciadeficittel küszködő Magyar Köztársaság kötelezővé tegye a választásokon való részvételt, az állampolgársággal járó kötelezettséggé nyilvánítva azt. Ha a cetlire felkerül az imént javasolt "Egyik pártra sem szavazok" sor meg az indoklás, maradéktalanul elégedett leszek.