Bővül Magyarország mozgástere 

A magyar alantas szolganép -- írta rólunk nemrég Kertész Ákos. Heves érzelmeket váltott ki cikkével, még a baloldali értelmiség is taktikusan elhatárolódott tőle. Pedig egy szempontból igazat írt. Külföldön tényleg így gondolkodtak eddig a magyar elitről. Volt rá okuk, hiszen vezetőink évtizedeken keresztül úgy táncoltak, ahogy Bécsben, Berlinben, Moszkvában, Washingtonban majd Brüsszelben fütyültek. Elitünk alázatosan gazsulált a külföldi bácsiknak, itthon meg nagy füleseket osztott a tiborcoknak. Ennek folyamán feltöltődtek mindenféle svájci bankszámlák, külföldi ösztöndíjat kaptak a kádergyerekek, vállalati, bank- és médiakarriert futottak be a leszármazottak. 

Így megy ez már olyan régen, hogy az egész világ megtanulta: a magyarokkal úgy kell focizni, hogy baksist nyomsz a kapusnak, aztán lesre futva annyit rúgsz, amennyi jólesik, ő meg mindent bevéd. A bíróval is le van a dolog vajazva, és ha egy vidéki bunkó okoskodni kezd, olyat kap, hogy nyulat fog. 

Elitünk 1989-től kezdve tudja, mit akar a külföldi befektető, és előre teljesíti ki sem mondott óhaját. Eltakarítja a hazai konkurenciát, letöri az ellenállást, ezért neveztek ki bennünket éltanulónak. A nagy stréberkedés közepette 2000-re sikerült utolérnünk 1989-es GDP-nket, miközben egymillió ember munkahelyet és egzisztenciát vesztve dühöngött, szélsőbal és szélsőjobb között csapongva. 

A Fidesz-kormány úgy döntött, hogy ezentúl másképp lesz, a nemzeti érdek nevű szokatlan valamihez köti tárgyalási pozícióját. Elképedt a külvilág, ilyen eddig nem volt. A magyar kapus ezentúl nem kér baksist, nem védi be a labdát, és a meccs félpályáról indul, mint más országokkal! Ez olyan szokatlan, hogy a szurkolóknak is idegen a stílus. Szinte várják, mikor jön már a szalonképtelen okoskodónak kijáró saller. 

Jó hírem van: pofon helyett az várható, hogy a külvilág tisztességesen kezd tárgyalni velünk. Az Orbán-kormány elmegy a falig, azaz kijelöli a korrekt tárgyalások terepét. Róna Péter szerint Orbán Viktor csak a korbácsból ért, ám ezúttal senkinél nincs korbács. Nemzetközi partnereink belenyugszanak, hogy immár a magyarok is ugyanúgy képviselik az érdekeiket, mint bármely más európai nép. 

Friss példa a 2012-es francia elnökválasztási kampányból: Nicolas Sarkozy konzervatív jelölt bankadó azonnali bevezetésével kampányol, François Hollande szocialista jelölt pedig azzal, hogy sem Moszkva, sem Washington nem diktálhat a franciáknak, csakis Franciaország érdeke számít. Nézzünk szembe a ténnyel, hogy a bal-liberális média hamis képet adott nekünk az úgynevezett "európaiságról", hogy ne lázongjunk elitünk szégyenletes szolgalelküsége miatt. 

Kicsinységünk tudata abból az időből származik, amikor még gazdasági ügyekben is a katonai erő döntött. Nagyot változott a világ, az Európai Unió 27 tagállamának egyike vagyunk, teljes jogú tárgyaló fél bármiben, amiről csak tárgyalni akarunk. A nemzetközi erőfitogtatás hamarosan megszűnik, amikor külföldön belátják, hogy ebből nem lesz rövid távon kormányváltás, nem lesz baksisért potyagól, kár erőlködni. A Fidesz ekkorra megteremti a gazdasági érdekérvényesítéshez szükséges mozgásterünket. 

Mozgástérre azért van szükségünk, mert recesszióból nem lehet megszorítással kilábalni. Igazságtalan is lenne, ha a Gyurcsány-kormány által lenullázott mozgástérbe egy ellenkező szemléletű kormány bukna bele, és a vidám elkövető dicsőségesen térhetne vissza a hatalomba. Elsősorban rajtunk múlik, hogy ne így legyen. Merjünk nagyok lenni. Ne ijedjünk meg az árnyékunktól, hanem legyünk hálásak a sorsnak, és vállaljuk büszkén, hogy hosszú-hosszú idő után Magyarországot egy nemzeti érdekben gondolkodó kormány képviseli.

Történeti áttekintés: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/01/koros-megfelelesi-kenyszerunkrol.html