A hagyományos megközelítés szerint a megszerzett és visszatartott információ hatalmat ad: pl. én tudom, lefelé vagy felfelé megy-e ma a tőzsdeindex, te meg nem; én nagy összegben fogadhatok rá, és sokat nyerek vele (tudtad, hogy a bennfentes brókerek a pár órával korábban nyitó japán tőzsde alapján nagy pontossággal megmondják, milyen lesz az aznapi index?). Ha ismersz egy spéci cipőboltot, ahol olcsón gyönyörű cipőket lehet kapni, megtartod magadnak az infót: nehogy már mindenki ugyanolyan cipőt hordjon!
Az internettel alaposan megváltozott a hagyományos helyzet. Már nem az információ megtartója, hanem annak hatékony terjesztője jut előnyhöz. Szinte minden nagyon hamar kiderül, a Google-lal megtalálható, nem érdemes titkolózni (gondoljunk csak egyes durranóeszközök receptjére vagy a traffipaxok helyére). A jól továbbított információk alapján együttműködő hálózatok előnyhöz jutnak a magányos adatfukarokhoz képest. Internetes vásárlói klubok alakulnak egy-egy értékesebb cikkre, és kellő létszám esetén a tagok nagyker áron vásárolhatják meg a terméket. Internetes bankok jönnek létre úgy, hogy a magánbetétesek közvetlen kapcsolatban állnak a hitelfelvevőkkel. Sok közvetítőt és járulékos költséget lehet így megspórolni.
Alapszabályként minden információt célszerű azonnal közölni. Például a választáson indulás előfeltétele körzetenként 750 ajánlószelvény gyűjtése. Minden jelöltnek ennyit kell ahhoz összeszednie, hogy egyáltalán szavazhassanak rá az emberek. Tegyük fel, egy kispárt a szükséges ajánlócéduláknak csak csekély részét tudta összeszedni, és ezt titkolja. Azt állítja, hogy minden a lehető legjobb úton halad, meglesznek a cédulák, nem kell aggódni. A választók nem is aggódnak, nem adják le a cetliket, így aztán nem is sikerül eleget gyűjteni. A titkolózás visszaüt. Ha ellenben online statisztikákkal napi szinten közlik, melyik területen hogy állnak, az mozgósíthat, és esetleg olyanok is leadják a szelvényüket, akik ezt korábban el sem tudták képzelni.
Másrészt tegyük fel, egy nagypárt nem 750 ajánlócédulát szeretne gyűjteni, hanem erődemonstráció gyanánt hússzor annyit. Ha közzéteszi, hogy áll az egyes körzetekben, az akadályozhatja a munkát, mert az embereket deaktiválja, ha látják, hogy már megvan a minimálisan szükséges ajánlószelvény. Ha a nagypárt felül akarja írni a választók természetes szándékát, akkor nem teszi közzé az adatokat. Persze vitatható, hogy elítélendő manipuláció-e központilag felülírni az egyén szándékát. (Pl. ha reggel bemondja a rádió, hogy az Erzsébet-hídon alig van forgalom, egy félórán belül dugó lesz, annyian indulnak el abba az irányba; ha közepes forgalomnál bejelenti a dugót, akkor valószínűleg elmarad, mert másfelé mennek az autósok.) Ha megbízható értékítéletet szeretnénk kapni az efféle húzásokról, csak meg kell kérdezni az embereket. Ők megmondják, probléma-e, ha a párt irányított tájékoztatással több cetlit akar tőlük begyűjteni, mint az indokolt, illetve gond-e, ha a rádió forgalomirányítást végez tájékoztatás helyett. Az érintetteket célszerű meghallgatni, és ezt is segíti az internet: utólag megszavaztathatjuk őket erről, és a következő választáson célszerű figyelembe venni a visszajelzést.
Tovább megyek: a modern pártdöntéseket is meg lehet támogatni internetes szavazással. A szűk elnökség helyett döntse el a tagság, merre menjen a párt. Aki nem akar beleszólni az ügyekbe, az nagyon egyszerűen kimaradhat - nem kattintgat különböző alternatívákra, és annyi. Aki meg szorosabban be szeretne kapcsolódni a döntéshozatalba, az sokkal inkább a magáénak érezheti a pártprogramot, mint eddig. Természetesen felmerülnek megoldandó problémák: a. hogyan lehet figyelembe venni az ellenvéleményeket? b. hogyan lehet új alternatívákat javasolni? c. mi lesz a többségi döntést határozottan és tartósan ellenzőkkel? Ezekre a kérdésekre könnyű választ találni, szerintem az olvasó már meg is oldotta a korántsem fogas problémákat.
Mindig van néhány kivétel: a rendőrség aligha fogja bejelenteni, hol készül kommandósakcióval lecsapni a bűnözőkre, és egyetlen épeszű bank sem rohan közzétenni, hogy tegnap az ügyfelek kivették a betétállomány harminc százalékát. A szórványos ellenpéldáktól eltekintve azonban egyértelmű, hogy a nyilvánosságnak sokkal több az előnye, mint a hátránya, csak okosan - és nem rossz szándékkal manipulálva - kell vele élni.
Utolsó kommentek